Scrutonra úgy emlékszik, „minden egyes tudományterületért, amelyhez hozzányúlt, külön-külön is nemzetközileg elismert lett volna”, így például senki nem fogható hozzá esztéta-filozófusként. Úgy látja,
„ő volt Nagy-Britannia legnagyobb élő értelmiségije, de mivel konzervatív volt, sosem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna”
– korunk olyan ünnepelt tudósainak, mint például Noam Chomsky vagy Bertrand Russell, Gove szerint „nincs Scrutonéval összehasonlítható kumulatív intellektuális és morális súlyuk”. Scruton és a konzervatív párt viszonyát úgy írja le, „ő gondoskodott arról, hogy mi, politikusok, intellektuálisan elég edzettek legyünk ahhoz, hogy álljuk a vitát a külvilággal”.
Szó esett a Brexitről is, melynek kapcsán Gove feltette a kérdést: „Mi a barát definíciója? Olyasvalaki, akivel megoszthatsz egy titkot. Nagy-Britannia, az USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland megosztják egymással a titkaikat. Az Európai Unión belül viszont nem úgy áll a helyzet, mintha a francia DGSE úgy gondolná, megoszthatja a titkait a görög védelmi miniszterrel.” Robinson kérdezte Gove-t arról is, hogy létezhet-e olyan koronavírus-lockdown, amivel Roger Scruton is egyetértene, mire a kancelláriaminiszter úgy válaszolt: a lockdown kompatibilis lehet Scruton eszményeivel, ha „a szabályokat nem ránk erőltetik, hanem magunktól érezzük, hogy szükségesek”.
Scruton, a filozófus
A harmadik, Scruton filozófiájáról szóló blokkot Maurice Glasman, a London Metropolitan University politológiatanára, a Lordok Házának tagja moderálta. Elsőként Rémi Brague francia filozófiatörténész jelentkezett szólásra, aki Scruton Hogyan legyünk konzervatívok? c. könyvét méltatta. Brague úgy látja, Scruton „a fele könyvet arra használja, hogy megpróbálja kideríteni, mi a jó a többi intellektuális álláspontban, mi a jó a nacionalizmusban, mi a jó a szocializmusban, mi a jó az internacionalizmusban… Ez a tipikus konzervatív hozzáállás a valósághoz: megmenteni azt, ami jó, és közben kivágni azt, ami rohadt, pozitívan viszonyulni afelé, ami menthető, feltéve, ha szólnak mellette erős érvek.” Brague egy anekdotát is felidézett arról, hogyan vált konzervatívvá. Egyszer bélműtétje volt, és sebésze azt mondta neki: „Egy lábnyit távolítattam el a beleiből. Eltávolíthattam volna többet is, de konzervatív a sebészeti felfogásom.” Brague ekkor jött rá, hogy a konzervativizmus lényege azt eltávolítani, ami elromlott, nem pedig azt, ami elromolhat.